Nekem ez nagyon helyzet + kedvfüggő. Hathat nyugodtan művészkedésnek, természetellenesnek is. De azért érdekes kísérletnek tartom. Mondjuk alapvetően megtartanám a függönyt, annak azért van vm varázsa. Kicsit eltávolítja az embert, de végülis ez az eltávolítás együtt járhat nyugodtan a színházzal és hozzá is ad valamennyit a varázsához, legalábbis sztem :)
Meg, azt hiszem, eléggé zavarba ejtett volna a függöny hiánya. :)
Többiek?

Én már láttam másik darabot is, ahol a színész benn ült a színen és nem volt függöny. Meglepő volt az biztos, de már rögtön az elején mutatta, hogy másra kell számítani, mint egy egyszerű vígjátékocskánál. Nekem tetszett, bár zavarbaejtő volt.
Más kérdés, hogy a színész mennyire tud kiszakadni a valóságból, ha látja a közönséget duruzsolni, bevonulni, élni. Én biztos, hogy eleinte nem tudnék koncentrálni, de lehet h segítség neki is, ha tudja, milyen a közönsége.

Dilly? Szted?

nem emlékszem, h láttam volna ilyen darabot, így valós viszonyítási alapom nincs, de szerintem érdekes lehet. akár közelebb is hozhatja a nézőket és a színészt(színészeket), ami persze leeht jó is rossz is.
viszont sztem az nem baj, ha olyan dolgok esnek meg egy előadáson
bocs mennem kell, majd folytatom

Nos visszajöttem (anyával voltunk body arton, => holnap nem fogok tudni járni..:D)
folyt: amik zavarba hozzák a nézőket, kicsit bemásznak a személyes szférába...elgondolkodtatják őket. lásd: mi is ezt tárgyaljuk egy ideje. Contra: ezt tárgyaljuk és nem magát a darabot...

Na szóval h így elmondtátok a véleményeteket. Apával a vitánk lényege azon alapult h ő funkciótlan művészkedésnek vette ezt, én pedig nagyon jó rendezői fogásnak tartom ( mondjuk Apa nem szereti azt a mukit, aki rendezte).
Most nagyon sokat gondolkoztam azon h lehetne a művészetet egy másik szférába emelni és arra jöttem rá h a modern művészetet sokan azért nem értik, mert nem elég tanultak - ergo a modern művészet az intellektualitásra épül, nem pedig az érzetre, katarzisra, gyönyörködtetésre. Viszont nagyon sok mögötte a gondolat - ez tetszik benne.
DE sajnos az a probléma, h minden manapság az elidegenedésről az eltávolításról szól, még a művészet is. Az igazi művészetnek a lényege viszont a katarzis, találkozás a természetfelettivel, h megragadjon. Ezt hiányolom most sok művészeti alkotásból. Igazából mindegy h hogyan de lelkileg kell hatnia a színháznak és ezt kell keresni benne - igen, akár megbotránkoztató eszközökkel fel kell rázni az embereket a fásultságukból, le kell rombolni a berögzött falakat a nézők és a színész között. Szerintem ezért volt nagyon jó rendezői fogás.
Jah, és merni kell bátran képzelődni, mellőzni kell minden társadalmi korlátot és populizmust. Nemcsak a színházban, sehol sem szabad olyat csinálni, amit rossznak érzel és csak a többiek kedvéért teszel meg.
Viszont hihetetlen őszintének kell lenned magaddal szemben, szinte kíméletlenül, mert úgy tudsz fejlődni. Azt hiszem, ilyen rendező szeretnék lenni, aki ezeket tartja szem előtt.

@Fhancialovag...hehe: Akkor nagyon fognak tetszeni a darabjaid :) És megnyugtat, h a felfogásod szerint nem (csak) bennem van a hiba, h nem mindig tudom értékelni a modern művészetet.