Sziasztok lányok! Nem hiszem, hogy bárki is olvasná közületek ezt a bejegyzést. Sajnos már nem igen olvasom én se ezt a blogot, pedig milyen jó volt, amikor ez is összetartott minket.

írtam egy kis szösszenetet, íme:

A színházban semmi sem úgy történik, mint az életben. Bonyolult létforma ez: keressük az élet értelmét, valami magasrendűt, valami istenit, valami élőt - és ezáltal sokszor konzerválódunk. Könnyű kővé válni, könnyű arra hivatkozni, hogy emberségünk csak a művészeten keresztül jelenhet meg. Ez a gyáva élet velejárója és a gyáva ember nem képes kreativitásra. A kreativitás pedig maga az élet. Nem a kívülről irányított vágyakat és feladatokat kergető vegetálás, hanem belső lényegünk kérdéseit megválaszolni vágyó élet. Ez viszont nagyon nehéz, nehezebb, mint bármi más. És az idő rövid, ezt a színházcsináló ember tudja a legjobban. Hiszen a SZÍNHÁZNAK az élet a mozgatórugója, a megragadhatatlan sallangmentes pillanat.