Én már nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek: ő mutassa meg helyettem, ahogyan mozdul bennem a lélek. Kicsit félek, de arra gondolok, vajon mit várok a sorstól, ha hányok az édestől, és izzadok a sóstól.
(Quimby)
A megkönnyebbült roncs lassabban bár, de folyton süllyedt. A kétségbeesett helyzeten sem segíteni, sem könnyíteni nem lehetett. Mindent megtettek, amit megtehettek.
Victor Hugo
Most pont így érzem magam...
Nem tudom mennyire érdekel ez titeket, de ha untat, ne olvassátok... Ujjgyakorlatnak is jó! Meg kultúrsznobságból is...
Szóval: ma voltunk Ramival a Szonya című darabon az Új Színházban és megint elhatároztam h színházban kell dolgoznom. Hihetetlen jó volt!!! Tényleg bőgtem rajta. Csodálatos h milyen érzelmeket tudtak kihozni magukból a színészek ( főleg a főszereplő: Nagy Krisztián- meglepő volt, még nincs harmincéves sztem a srác, de olyan átéléssel játszotta a bűnhődő sorozatgyilkost h ihaj!) és át is adták: kezem-lábam remegett utána a felfokozott érzelemdömpingtől. Ez SZÍNHÁZ volt!
A Bűn és bűnhődést dolgozza fel a darab Szonya szemszögéből. Nem tudom melyikőtök olvasta ( szégyen: én MÉG nem - de sanszos h majd ma este). Egyébként: 19. sz végi Oroszország, lesülyedt úricsalád, bérház, részeges apa, utópisztikus anyuka, ki majd megőrül, prostituált lány( Szonya), három kiszolgáltatott kisgyerek/ sztem fiatalabbak voltak 10 évesnél!!!/, meg a lelkiismeretfuradalásban vergődő főhős, és a karakterszereplők.
Az Új Színház stúdiószínpadán játszották, szóval nagyon kis helyen, kevesen voltunk, láttunk minden elhullajtott izzadság- és könycseppet a színészeken. Nagyon emberközeli volt. A díszlet is ötletes volt, kicsi helyen elfért, ötletes volt, jelzésértékű, de idézte a koszos bérházak hangulatát.A szereposztás is nagyon jó volt: Nagy Krisztián meglepő volt és átütő, a karakterszerepek mindegyike kitűnő volt - még apró humort is csempésztek az amúgy hihetetlenül tragikus történetbe, amit én nagyon szeretek. A két női főszereplővel voltak csak kis gondjaim - bár igzán nincs jogom ilyeneket mondani. Pokorni Lia játszotta a gazdag családból lesüllyedt háromgyermekes anyukát, aki rengeteget dolgozik, közben a múltján kesereg, megőrül, majd tüdőbajban meghal. Tudni kell, hogy őt én nagyon szeretem, de sajnos nem volt igazán alkalmas a szerepre: nem volt elég idős, elég szomorú, elég megtört - az ő alapvető karaktere sajnos sokkal tisztább, nem arisztokratikus, fiatalos, élettel teli és egy kicsit komikus is. De szerintem ez inkább rendezői hiba, hogy őt választották. A Szonyát játszó Fodor Annamária, pedig nem volt rossz /mondjuk eddig őt csak szőke liba vagy kiégett kurva szerepében láttam, ezért előítéleteim vannak - de itt lett volna egy nagyon jó címszerep/, a karaktere jó volt nagyon a szerepre: törékeny vörös hajú nő, átható, szomorú tekintet DE sajnos a fő jelenetet elrontotta, inkább másodhegedűs volt nagy Krisztián mellett, de nem is mondta elég mély átéléssel a szöveget.
Na ennyitt a recenzióról... Minden kritika ellenére, nézőként kurva jó darab volt és remélem képes leszek hasonló mélységekbe belekaparni, ha sikerül színházban dolgoznom. Mindenesetre most verseket meg monológokat fogok keresni, meg amint lehet elmegyek a a Színházi Intézetbe, állítólag ott lehet régi színházi felvételeket kölcsönözni vagy más Ja, és ma este elolvasom a Bűn és bűnhődést..
Adieu híveim és gyertek majd velem színházba sokat!
Mihe ezt megtanultam... Anyád!
Nah, szóval. Öhülök h a blog tagja lehetek stbstb....
Indítok egy kis bejegyzést a színházról.
/Felkészülési napló efféle... meg lehetnek benne társművészetek is... szóval mindenki műveltessen, művelődjön!/
Ide meg jöhet akármi, a szürke hétköznapok történései, pasik, egyetem hasonlók...
Hemélem szívesen olvassátok majd! Jó ötlet volta blog... Hehe
Úgy tűnik, h én vagyok az első, akinek sikerült aktiválnia magát. Pedig már kezdtem félni, h Dilli leköröz :P
Folytatnám még, de kezdődik a Dr. House ;)
Talán még jelentkezem.
Csókok.
Vérnyúl
Ja és stipistopp lila ^^,